A len – Egyike az első háziasított növényeknek
A len latin neve linum. A len megtalálható az egyik elsőként háziasított növények között. Használjuk ételként, de rostnövényként is. A növény szárából a rostot nyerjük, míg a magvakat ételként, olajsajtolásra vagy az orvoslásban használjuk.
Lent a Föld hidegebb tájain termesztenek. Korábban számos helyen megtalálható volt, Európán belül Észak-Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Oroszországban, Litvániában, Lettországban, Lengyelországban, Svájcban és Ausztriában, valamint Egyiptomban és Kínában. Manapság a legjobb minőségű harmatázott lent Észak-Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában találjuk, a világ tilolt len termelése 85%-ban ebből a régióból származik.
Len a 100 napos növény
Európában a lent vetése március közepe és április közepe között zajlik. Júniusban a növény virágzik, eléri az egy méteres magasságot. A virágok színe kék. Júliusban a növényt kinyüvik, majd a földeken marad a harmatáztatáshoz – ennek során a harmat valamint a csapadék hatására a fás részek fellazulnak, a gombák elkezdik a rostokat összekötő pektin bontását. Augusztusban a szárakat összegyűjtik.
Egyiptomban vizáztatást végeznek, és a ciklus is eltérő.
Magvak
A len nyüvése után a magvakat tartalmazó gumókat eltávolítják a szártól. A mag és a maghéj szintén elkülönítésre kerül. A vetőmagok minősége meghatározza a következő évi termést.
Áztatás
Eredetileg a kinyűtt lennövény szárát vízben áztatták, az eljárás szép szőke (sárgás) rostszínt eredményezett a vizázott tilolt len esetében. Magas élőmunka-igénye miatt az eljárás visszaszorult, napjainkban a lent a nyüvést követően a földeken hagyják, az áztatást pedig a harmat végzi. A harmatázott tilolt színe szürke.
Tilolás
A tilolás a lenfonás első előkészítő lépése. A rostokat meg kell tisztítani a fás részektől. Az eltávolított, letöredezett fás részeket szilánkoknak is nevezzük, forgácslap vagy állatalom is készülhet belőlük.
A tilolás rendkívül nehéz fizikai munkát jelentett, az első gépesített tiloló üzemek Írországban létesültek a XIX. század végén. A gépesített megmunkálás gyorsabb, olcsóbb volt, a termelékenységet jelentősen megváltoztatta, ezzel együtt a gépi tilolás jóval több hulladékkeletkezéssel járt. Gépi tilolás során két fémhenger között törik a lent. Az eredmény a tilolt len (hosszú szál) és a tilolási kóc (rövidszál), valamint a hulladék.
Folytatjuk…